A parfüm története

A parfüm története

A parfüm egy gyűjtőfogalom, mely köztudottan a különféle illóanyagok, olajok, növények és egyéb összetevők felhasználásával készült, kellemes illatot kölcsönző készítmény. A mai nyelvben használt „parfüm” kifejezés a latin per fumum kifejezésből ered, melynek jelentése valamelyest a „füstön át” vagy „füstön keresztül” jelentéssel adható vissza .

A parfümkészítés művészete sok minden máshoz hasonlóan az ókori Mezopotámiából és Egyiptomból indult, majd a rómaiak és perzsák finomították tovább a technológiát. A történelem első parfümkészítőjének azt a Tapputi nevű nőt nevezhetjük, akit egy mezopotámiai agyagtábla említ az i. e. második évezredben. Virágokat, olajokat és egyéb anyagokat használt fel, majd ezeket leszűrve nyerte ki az illatot árasztó anyagot.

Archeológusok 2005-ben fedeztek fel egy négyezer négyzetméteres, valóságos parfüm-gyárat  a ciprusi Pyrgos-on. Parfümös üvegeket, tányérokat és egyéb gyártáshoz szükséges használati tárgyakat találtak, valamint egy teljes egészében fennmaradt, parfümmel teli parfümös üveget. A leletek alapján állítják, hogy az ókori időkben fűszernövények, olajok és fűszerek mellett különféle növényeket használtak illatszer készítéshez (például mandula vagy koriander).

A kilencedik században egy Al-Kindi nevű kémikus könyvet is írt. A parfümök és párlatok kémiájának könyve több, mint száz olaj, aromatikus kenőcs, parfüm, sőt néhány drog receptet is tartalmaz. Ezenkívül 107 parfüm elkészítési technikát említ meg.

Ibn Sina – ismertebb nevén Avicenna – mutatta be a virágokból kinyerhető olajok előállításának módszerét, a desztillációt (más néven lepárlást, vagy párlatkészítést) ami manapság a legszélesebb körben alkalmazott módszer. Ő a rózsát használta leginkább, de egészen az ő idejéig a folyékony parfümök (vagyis a nem kenőcs alapú illatszerek) olajok és morzsolt növények keverékei voltak.

Nyugat Európában az 1200-as évektől jól ismert a parfümkészítés mestersége, gondoljunk csak az itáliai Frenzében található Santa Maria delle Vigne vagy a Santa Maria Novella szerzeteseire. A parfüm a reneszánsz időkben fejlődött a legtöbbet, így nem meglepő, hogy az 1370-es években Magyarországon Erzsébet királynő utasítására is készítettek egy alkohol-alapú oldatot, ami a „MagyarVíz” néven vált ismertté, és napjainkig is gyártják.

A tizenhatodik századi híres parfümkészítő, Renato il fiorentiono Medici Katalin alkalmazásában állt. Az ő eldugott laboratóriuma Katalin rezidenciájából volt megközelíthető egy titkos járaton keresztül, így elkerülték, hogy a recepteket és már elkészült esszenciákat ellopják. Az ő munkásságának köszönhetően Franciaország Európa kozmetikai és illatszer központjává vált. A 16-ik és 17-ik században a parfümöket főként a ritka tisztálkodás okozta testszag elfedésére használták, ez indokolta az erős kölnik bőséges alkalmazását.

Az 1700-as években egy Giovanni Paolo Feminis nevű olasz borbély Németországban találta fel a ma is ismert kölniét, az Aqua Admirabilis-t. A kölniket mai kifejezéssel Eau de Cologne-nak nevezzük. Lényegében ekkorra már kialakult a parfümök és kölnik ma ismert módszere, formája. Franciaország, Itália (azon belül is Calabria és Sicília) vált ekkorra a világ parfüm központjává. Ez a konjunktúra azóta sem változott, a világ leghíresebb parfümjei mind-mind Olaszországból, valamint Franciaországból származnak.